12. fejezet

Könny csordult ki a szememből, azonnal Isaac szobáját néztem a térképen. A folyósó végén van. Ki akartam nyitni az ajtót de nem tudtam. Zárva. Teljesen bepánikoltam. Csapkodtam, vertem az ajtót és közben torkom szakadtából ordítoztam, de semmi. Már kezdett vérezni a kezem. Majd leültem a földre és csak sírtam.
- Mégis mit művelnek velünk?!
Benyitott egy szőkehajú nő. Mosolygott...
-Készen álsz? - kérdezte kedvesen.
Felálltam és a nyakánál fogva a falhoz toltam erősen. Csak a mérhetetlen dühöt éreztem.
- Mégis hogy lennék kész hm?! - ordítottam - Foggalmam sincs hol vagyok, hol a családom. Be vagyok ide zárva mint egy állat!!!! Mi történik mégis?! Sabrina megint egy vicces pojénja? Mert nagyon nem vicces - üvöltöztem.
Pár másodpercel késöbb rájöttem mit teszek és elengedtem a nőt.
- Elnézést... én csak...
- Semmi baj, mindenkinek hasonló a reakciója. Add a kezed...
A szőke nő lekezelte a kezemen a sebeket.
-Szívesen körbevezetnélek ha szeretnéd - mondta.
- Rendben de kérem segítsen, és mondja el mi történik.
Elindultunk ki az ajtón. Kértem, hogy mielőtt akárhova is megyünk nézzük meg Isaac szobáját.
Út közben mesélt nekem mi ez az egész.
- Én se tudok sokat... de nyilván nem tudtad, hogy Sabrina és családja nagyon gazdagok. Mindenkit lefizetnek és Sabrina is mindent megkap amit szeretne... Az anyja meghalt, az apja teljesen elmebeteg. Csak a pénzt költi, nem foglalkozik az emberekkel és persze Sabrinának mindent megad. Ez a hely Sabrina rejtett birtoka. Az apja levetette a térképről ezt az országrészt, és lezáratta. Az itt dolgozók persze ép eszűek.... nem önszántunkból dolgozunk ezen az undorító ügyön. Mind meg vagyunk zsarolva. A családunk élete forog kockán.... Sabrina apjának ugyanis rengeteg az ismeretsége, mindenütt. Mindenkit vastagon lefizet persze. Ezek az emberek undorítóak. Sabrina ide küldi apjával a nem kívánt személyeket. Ennyit tudok. Az apja nem mondja meg kiket és miért hoznak ide. A te neved Chrissy igaz?
- Mégis honnan tudja?
- Ez a szoba neked már vagy 2 éve fenn áll.
- Tehát ez az egész hely egy illegális ügyön alapul miszerint, Sab élete csak akkor tökéletes ha kiiktatja a lehetséges veszély forrásokat. Mint engem. - értettem meg az egészet, és nagyon megijedtem.
- Valami ilyesmi... Próbáltunk már kijutni és megsemmisíteni ezt az egészet, persze óvatosan, mert senki nem akarja, hogy bántódása essen egy rokonának.
- Már csak az nem áll össze, hogy mindezt miért mondja el nekem? - kérdeztem.
- Amióta csak idejöttünk azt várjuk ó, hogy valaki segítségével kijussunk innen!
- Ez lennék én?
- Háát... rád gondoltunk... - és kínosan mosolygott.
Elérkeztünk a szobájához Isaac-nak.
- Bemehetek? - kérdeztem a nőt.
- Persze, ja és egyébként Dana vagyok - kacsintott rám.
Kinyítottam az ajtót... Megláttam Isaacot. Nem hittem a szememnek. Könnybe lábadt a szemem, azt hittem helyben esek össze.
- Úristen!!! Isaac te vagy az? Tényleg te vagy? - kérdeztem levegőhöz kapkodva.
Felnézett székről...
- Chrissy!!! - ugrott a nyakamba.
Szorosan ölelt át és csak a nevemet hajtogatta...

...

Ehhez most nem tudok mit mondani. Irjatok véleményt. ;) Pusszi: /K/

11. fejezet

-Komolyan azt hiszed, hogy beszélni fogok? Tévedsz. De küld el Austint. Akkor beszélhetünk.
-Aus, kérlek lemész nekem a boltba chipsért? LÉGYSZIIIIII. - nyöszörögtem.
Sab felém kúszott és a fülembe súgott.
-Úgy értem szakíts vele. Ha számítanak neked a barátaid és nem vagy egy önző picsa, akkor megteszed. - Szavai hallatán könnyek gyűltek a szemebe. De meg kell mentenem Kimmit és tulajdonképpen Megant és Ericet is meg kell óvnom a veszélytől. A szőkeség értetlenül nézett rám. Feltápászkodtam a földről, odaléptem hozzá, hosszassan és érzikien megcsókoltam.
-Ezt miért kaptam? - kérdezte vigyorogva.
-Ez.. Ez volt a búcsú, Aus. Sajnálom. - a könnyeim patakokban folytak le az arcomról. Austin némán bámultam rám percekig, talán abban bízva, hogy csak viccelek, de nem.
-Akkor bazd meg. - szemrebbenés néklül köpte az arcomba a szavakat. Majd az ajtó hangosan csapódott be, jelezvén távozását.
-Jól van. Kimmit nem akartam bántani. Igazából azt hittem te vagy, mert háttal állt nekem, amikor ezt tettem vele. DE most, hogy jobban belegondolok, téged Austin hiánya is ki fog készíteni. Vagy tévedek? Nem, persze, hogy nem. Te sajnos el fogsz utazni drágám, jó sok időre, a drágalátos exbarátod pedig a karjaimba fog omolni. A barátaid meg? Ugyan csak azt ne mondd, hogy keresni fognak. Elvégre te se szó, se beszéd egy levelet hagyva a kolesz igazgatójának, el fogaz utazni Spanyolországba. Tanulni, és valóraváltani az álmaid. Ők pedig dühösek lesznek, hogy csak így itt hagytad őket, ezért nem fognak keresni. Engem pedig befogadnak. Tudod nélküled minden szuper lesz, ne aggódj. Jó lesz neked ott ahol leszel. Gondoskodtam róla. Valaki tanítani fog téged, emellett pedig majd röplabdázhatsz is, persze az épületen belül, énekelhetsz amit csak akarsz. De a birtokon kívül nem teszed majd a lábad. Van ott pár ember rajtad kívűl, hidd el hamar összebarátkoztok. MAjd küldök képeket. Csókollak drága. - Sabrina szavaiból sugárzott a gúny és a megalázás. Utána pedig nem tudom mi történt. Most fogalmam sincs hol vagyok. Egy gyönyörű kék szoba, tágas, saaját fürdővel, gardróbbal (az én stílusúruháimma tele). Poszterekkel azokról akiket szeretek, gitár és röplabda, egyszóval tökéletes. A falon egy hatalmas térkép, gondolom a birtok térképe. Jó nagy. Mellete a falon egy levél, és egy lista. E levélben ez áll:
"Remélem tetszik a szoba, pont olyan mint te. Tudom, rossz vagyok, de azért ne legyen már szar sorsod. Pusz faszfej. Sab."
Mellette pedig egy lista nevekkel és számokkal. A számok a térképen a szobákba vannak beírva. VAn itt egy kis térkép is. Gyorsan végigfutottam  névsort. Rajtam kívűl 7 név van. Ahogy olvastam hirtelen megakadt a szemem egy neven.
Isaac Clark.




Bocsi emberek a sok késésért és tragikusan írok, de azért imádlak titeket. Puszi : /A/

10. fejezet

-Megan én ezt már nem értem, mondd el mi van! Hirtelen Kimmi kórházba kerül aztán kiderül, hogy Ericnek tetszik, de te közben sírva elrohansz. Én nem értem mi van veletek. Beszéljetek már meg velem is talán, mert lehet, hogy ezeket a dolgokat csak én nem értem.
-Jó, jó nyugi nem arról van szó, hogy te nem tudsz semmit, ezeket én se tudtam, hanem arról van szó..., hogy....ömm....izé...- könnybe lábadt a szeme.
-Úristen mond már! - kiáltottam rá ijedten.
-Nem mondtam el nektek, hogy miért voltan nagyinál..., mert nem bírtam volna sírás nélkül és nem akartam nektek rosszat.
-Jó ezt majd megbeszéljük, hogy nekünk bármit elmondhatsz, de nem ez a lényeg... mond, miért voltál ott? - ettől a kérdéstől már teljesen rájött a sírás.
-A...a...a nagypapám...meghalt - esett össze teljesen.
Szorosan átöleltem.
-Jaj, Megan. Annyira sajnálom. Részvétem - Fogalmam sem volt mit kéne tennem, mit kéne mondanom neki, hogy megnyugodjon, úgyhogy elvittem egy kávézóba és meghívtam egy kávéra és egy sütire, hogy beszélhessünk.
Megérkeztünk, felmentünk az emeletre, és egy sarokba ültünk le, ahol nem volt körülöttünk senki. Már nem sírt, mosolygós volt mint mindig. Számomra csak az nem volt világos, hogy vajon miért ment el sírva amikor Ericről és Kimmiről beszéltünk, hiszen velük nem függ össze a nagypapája. Látszódhatott rajtam, hogy nagyon gondolkozom, mert ahogy rendeltünk, azonnal megszólalt.
-Chrissy... Tudom, hogy nem érted miért szomorodtam el amikor veled és Austinnal beszéltünk.
-Igen, de nem akartam megkérdezni, hiszen így sem vagy jól...
-Gondoltam...., de tudnod kell. A legjobb barátnőm vagy. De kérlek ígérd meg, hogy nem szólsz Kimminek! Kérlek! - kérlelt, egyre jobban.
Már nem tudtam mire gondoljak, ha Kimminek se mondja el biztos összefügghet vele.
-Nekem év eleje óta tetszik Eric... csak nagyon félek. Soha nem volt még fiúm... és ez egyáltalán nem olyan amin sírni kéne, főleg, hogy tudom Kimminek is tetszik Eric, biztosan boldog lesz. Csak ugye itt volt a nagypapám, és erre jött rá ez. Nem vagyok ilyen érzékeny. Megszoktam a kudarcot.
-Megan! Nem fogom elmondani neki, de ne szomorkodj, nagyon szép lány vagy, biztos vagyok benne, hogy egy fiú csak téged akar majd!
Elmosolyodott. Kihozták a kávékat és a sütiket. Megettük, dumáltunk és aztán elbúcsúztunk, ő ment a kórházba látogatni, én pedig vissza Austinhoz. Zárva volt az ajtó, és a kilncsen csak egy melltartó volt. Azonnal berontottam, a szobában Austin az ágyon ült, és Sabrina a földön, megkötözve és a száján valami anyag.
-Mit csináltatok?! Mi ez az egész?!
-Nyugalom! Sabrina berontott és rám mászott, én meg megkötöztem, és megvártalak, hogy mi legyen vele.
-Úristen... Oké... Jó is, hogy itt van, úgy is beszélni akartam vele a Kimmis ügyről - Felpofoztam, majd lerántottan a szájáról azt a ragadós anyagot....

...

Mivel késtünk az előző résszel, ezért most írtunk egyet gyorsan, tőlem nem telik jobb bocsi, de jó lenne ha írnátok ötleteket, meg, hogy mi tetszik és mi nem tetszik. Köszi : /K/

9. Fejezet

....
Még sokáig csókolt, aztán hirtelen valaki berontott.
-Úristen bocsánat. Nem akartam.
-Semmi gond.
-Mi történt Kimmivel? És hol van Eric? És ti miért csókolóztok? És most mi van?
-Jajj drágám le vagy maradva. Amúgy milyen volt a nagyidnál?
-Jó szuper leszarom, kit érdekel ez most? Meséljetek!
-Oké akkor végre sok szenvedés után összejöttünk Chrissy-vel. Kimmi kórházban van mert Sabrina összeverte, Eric pedig rájött, hogy bele van esve. Ennyi.
-Eric bele van esve?- kérdezte kissé meglepődve Megan.
-Igen. Az előbb mondta el nekem.
-Ő, izé. Rendben szerintem én most elmegyek. Sziasztok.-mondta majd kilépett az ajtón, Szemében könnyek csillogtak.
Austin újra ajkaimnak esett, de eltoltam magamtól. Ijedten nézett rám, mire nyomtam egy puszit a szájára, és Megan után iramodtam.
Hosszú séta után a parkban találtam rá. egy gitárral a kezében. Énekelt. Sírt.
-Megan...- Szólítottam meg.
-Chrissy. Mit keresel itt? - Törölte le azonnal a könnyeit
-Mi a baj? - kérdeztem.
-Eric...- Nyöszörgött..

...

Bocsááááánat, nagyon sokat késtem. És rövid is, meg béna is, de azért puszi /A/

8. rész

- Miért voltál és vagy ilyen ideges? Kimmivel nem is vagytok olyan jóba....- mondtam egy témát felhozva.
- De mi igenis jóba vagyunk... Miért ő nem ezt mondta? Mondott rólam valamit? Esetleg jót?
- Nanee! Komolyan?! Neked bejön Kimmi?
-Miiii????? Én ilyet nem mondtam.....
-Na és mióta?
- Jól van na.... Látom neked nem tudom már hazudni.... Körülbelül 1 hete tetszik... De kérlek! Kérlek ne mond el senkinek! Jó?
- Oké. Ígérem! Viszont valamit nem értek. Pontosan tudod, hogy Kimminek már vagy 2 éve tetszel. És lehet, hogy ez fura mert csak idén ismertelek meg titeket, de Kimmi elmesélte.... Miért utasítottad annyiszor vissza amikor most tetszik? Ne csináld ezt, mert ha megbántod felpofozlak!!- mondtam idegesen.
- Jó rendben! Sajnálom, hogy olyan voltam vele. De valamiért csak most kezdtem érezni iránta valamit.... És amikor megtudtam, hogy megverték... Úgy feküdt ott a szekrények előtt...
- Várjunk! A szekrények előtt volt?
- Igen és volt nála egy rúzs is.... Tessék- És a kezembe nyomta a tárgyat.
- Nem tudom kié lehet. De majd a suliban kiderítjük.
Kinyitódott az ajtó.
- Nyugodjatok meg. Kimminek nincs semmi komolyabb baja. A keze megrepedt, de nem tört el. Bent tartjuk holnapig, és haza mehet.
- Ú! Köszönjük. - mondtam és Eric felé fordultam - Figyelj... nagyon fáradt vagyok, ha megyek. Te menj be hozzá és add át, hogy puszilom!
- Ne aggódj itt maradok vele.
Mikor vissza értem a koleszba fogtam egy chipset levetődtem az ágyra és bekapcsoltam a gépet. Végig futott rajtam a veszekedésünk Austinnal. Sajnálom, hogy ilyen voltan vele. Nem kellett volna. Rá is írtam skypon.
Chat:
Chrissy: Ne haragudj rám! Túl reagáltam! Sajnálom.
Austin: Figyelj.... Tudom, hogy ki vagy borulva szóval nem haragszom. De kérlek ne borulj ki máskor ennyire.
Chrissy: Ígérem nem fogok. Szeretlek.
     Bip-bip. Hallottam magam mögül.
Austin: Fordulj meg.
Hátrafordultam és ott volt mögöttem!!
- Anyukád engedett be. Hoztam neked valamit.
Elővett a háta mögül egy rózsát. Majd odaült mellém és ledobta a chipset az ágyamról.
- Ne egyél már ilyeneket! Hízlal!
- De én nem is híztam még el!
- Tudom és ezért is vagy ilyen gyönyörű!
Majd megcsókolt......

...

Bocsi, kicsit nagyon béna. Tényleg próbálkozok, de nem vagyok jó! Puszii: /K/

7. fejezet

Egy nő jött be akinek a fején egy fekete símaszk volt. Mikor megláttuk Kimmi nagyon hangosan sikított, mire a nő levette a símaszkot, így már tisztán látszott, hogy egy ápolónő volt.
-Nyugalom! Nincs semmi baj. Azért jöttem mert találtunk a helyszínen egy maszkot. Ez az itt a kezemben. Ezt viselték a támadók? - mondta a nő.
-I..i...i...igen...-nyöszörögte rémülten Kimmi.
-Hányad voltak? - kérdezősködött Austin.
Azt hiszem hárman. Talán négyen, de azt tudom, hogy az egyik csak a falnak dőlve röhögött rajtam. Női hang volt- mondta kicsit érthetetlenül, mert a hangja nagyon megviselt és berekedt volt.
Ó Kimmi!!!!! - öleltem meg.
-Most menjetek ki, csinálunk egy újabb vizsgálatot, és ha jól megy holnap már otthon lehet Kimmi.
-Rendben, köszönjük. Kint várjuk az eredményt.
-Ne!!! Kérlek menjetek haza!!! Aludnotok kell!!!- Ordibálta Kimmi.
De mi maradtunk. Csak Austin ment haza, mert összevesztünk. Azt történt, hogy kihívott a mosdóba. Nem is értettem, aztán berántott a férfi mosdóba és magához szorítva megcsókolt. Most kivételesen nem csak eltoltam hanem el akartam tolni, de ő nem engedte és erőszakosan fogott. Végre sikerült kiszabadulnom és rámeredtem.
-Mit művelsz?! Ha azt mondom nem akkor nem és ezt tartsd tiszteletben! A legjobb barátnőm itt van a kórházban, úgyhogy most vele fogok foglalkozni! Szeretlek Austin, de ha nem akarom akkor hagyj!! - mondtam miközben egy könnycsepp szökött ki a szememből.
-Sajnálom!- mondta.
-Most jobb ha elmész....
-Rendben- sóhajtotta - Szerintem is!!!!!!!!- emelte föl a hangját és kiviharzott a mosdóból.
Visszamentem Eric-hez. Azt hittem ott lesz Austin, de nem volt ott.
-Austin? -- kérdeztem meglepetten.
-Azt hittem veled van! - kacsintott rám.
Ha nem ez lett volna a helyzet talán nevettem volna a kacsintásán és mondtam volna, hogy "nem dehogy is, ne gondolj rosszat" , de nem tudtam. A barátnőm kórházban, a fiú akit szeretek megbántottam és itt hagyott. Nagyon szomorú voltam. Aztán leültem Eric mellé, és vártuk, hogy mi van Kimmi-vel.

...

Írjátok meg kommentbe, hogy tetszett vagy nem. Nem vagyok jó író, de próbálkozom! Pusszi: /K/

6. fejezet

Austin szemszöge:

Amikor megkaptam a válaszát twitteren, azonnal rohantam a szobája felé, még kopogni is elfelejtettem, és minden nélkül berontva csókoltam meg. Sose gondoltam, hogy fiú létemre, ilyet fogok érezni, de ez a különleges lány, ezt váltotta ki belőlem. Szükségem volt a közellétére. Szerelmes lettem belé, és felesleges tagadnom. A furcsa csupán, hogy még nem is ismerem, de érzem, hogy ez a lány csak pozitív meglepetéseket tartogat. Szeretném vele tölteni a szabad perceim, hogy jobban megismerjük egymást. Miután ajkaink elváltak, megcsörrent a telefonom. Eric volt az, a legjobb expasim, akivel eddig jártam. Na most térjünk vissza a valóságba. Szóval Eric volt az, a legjobb barátom. 'Bocs haver, de most jobb dolgom van'- Gondoltam magamban, és elhajítva a telefonom, Chrissy felé lépve ismét megcsókoltam. De a telefonom ismét megszólalt. 'Anyád...'- Ez volt az első gondolatom. Végül felvettem.

-Mit akarsz haver?! - kérdeztem kissé számon kérően.

-Gáz van! Kórház! Most!!!- üvöltötte olyan hangosan, hogy körülbelül a szomszéd városban is hallatszódhatott.

Chrissyvel ilyedten rohantunk a kórház felé. Eric már ott várt minket.

-Mondjad!! Mivan?! - Kérdezte idegesen Chrissy.

-Kimmit megverték, nem tudni ki, de súlyos sérülése is van. A 206-os kórteremben van. Gyertek...!

Bár nem vallotta be, de hallatszódott a hangján a sírhatnék. Beértünk a kórterembe. Kimmi arcán látszott még a rémület, egy kis fájdalommal keverve.

-Uram isten! Kimmi! Jól vagy?!- visította rémülten Chrissy.

Még válaszolni se volt ideje, jött a következő kérdés.

-Ki tette ezt?!- kérdeztem dühösen.

Megint nem volt ideje válaszra, nyílt az ajtó....

       

...

Reméljük tetszett rövidke részünk, nemsokára újra írunk. Pusszi: /K/&/A/