Austin szemszöge:
Amikor megkaptam a válaszát twitteren, azonnal rohantam a szobája felé, még kopogni is elfelejtettem, és minden nélkül berontva csókoltam meg. Sose gondoltam, hogy fiú létemre, ilyet fogok érezni, de ez a különleges lány, ezt váltotta ki belőlem. Szükségem volt a közellétére. Szerelmes lettem belé, és felesleges tagadnom. A furcsa csupán, hogy még nem is ismerem, de érzem, hogy ez a lány csak pozitív meglepetéseket tartogat. Szeretném vele tölteni a szabad perceim, hogy jobban megismerjük egymást. Miután ajkaink elváltak, megcsörrent a telefonom. Eric volt az, a legjobb expasim, akivel eddig jártam. Na most térjünk vissza a valóságba. Szóval Eric volt az, a legjobb barátom. 'Bocs haver, de most jobb dolgom van'- Gondoltam magamban, és elhajítva a telefonom, Chrissy felé lépve ismét megcsókoltam. De a telefonom ismét megszólalt. 'Anyád...'- Ez volt az első gondolatom. Végül felvettem.
-Mit akarsz haver?! - kérdeztem kissé számon kérően.
-Gáz van! Kórház! Most!!!- üvöltötte olyan hangosan, hogy körülbelül a szomszéd városban is hallatszódhatott.
Chrissyvel ilyedten rohantunk a kórház felé. Eric már ott várt minket.
-Mondjad!! Mivan?! - Kérdezte idegesen Chrissy.
-Kimmit megverték, nem tudni ki, de súlyos sérülése is van. A 206-os kórteremben van. Gyertek...!
Bár nem vallotta be, de hallatszódott a hangján a sírhatnék. Beértünk a kórterembe. Kimmi arcán látszott még a rémület, egy kis fájdalommal keverve.
-Uram isten! Kimmi! Jól vagy?!- visította rémülten Chrissy.
Még válaszolni se volt ideje, jött a következő kérdés.
-Ki tette ezt?!- kérdeztem dühösen.
Megint nem volt ideje válaszra, nyílt az ajtó....
...
Reméljük tetszett rövidke részünk, nemsokára újra írunk. Pusszi: /K/&/A/
