-Nyugalom! Nincs semmi baj. Azért jöttem mert találtunk a helyszínen egy maszkot. Ez az itt a kezemben. Ezt viselték a támadók? - mondta a nő.
-I..i...i...igen...-nyöszörögte rémülten Kimmi.
-Hányad voltak? - kérdezősködött Austin.
Azt hiszem hárman. Talán négyen, de azt tudom, hogy az egyik csak a falnak dőlve röhögött rajtam. Női hang volt- mondta kicsit érthetetlenül, mert a hangja nagyon megviselt és berekedt volt.
Ó Kimmi!!!!! - öleltem meg.
-Most menjetek ki, csinálunk egy újabb vizsgálatot, és ha jól megy holnap már otthon lehet Kimmi.
-Rendben, köszönjük. Kint várjuk az eredményt.
-Ne!!! Kérlek menjetek haza!!! Aludnotok kell!!!- Ordibálta Kimmi.
De mi maradtunk. Csak Austin ment haza, mert összevesztünk. Azt történt, hogy kihívott a mosdóba. Nem is értettem, aztán berántott a férfi mosdóba és magához szorítva megcsókolt. Most kivételesen nem csak eltoltam hanem el akartam tolni, de ő nem engedte és erőszakosan fogott. Végre sikerült kiszabadulnom és rámeredtem.
-Mit művelsz?! Ha azt mondom nem akkor nem és ezt tartsd tiszteletben! A legjobb barátnőm itt van a kórházban, úgyhogy most vele fogok foglalkozni! Szeretlek Austin, de ha nem akarom akkor hagyj!! - mondtam miközben egy könnycsepp szökött ki a szememből.
-Sajnálom!- mondta.
-Most jobb ha elmész....
-Rendben- sóhajtotta - Szerintem is!!!!!!!!- emelte föl a hangját és kiviharzott a mosdóból.
Visszamentem Eric-hez. Azt hittem ott lesz Austin, de nem volt ott.
-Austin? -- kérdeztem meglepetten.
-Azt hittem veled van! - kacsintott rám.
Ha nem ez lett volna a helyzet talán nevettem volna a kacsintásán és mondtam volna, hogy "nem dehogy is, ne gondolj rosszat" , de nem tudtam. A barátnőm kórházban, a fiú akit szeretek megbántottam és itt hagyott. Nagyon szomorú voltam. Aztán leültem Eric mellé, és vártuk, hogy mi van Kimmi-vel.
...
Írjátok meg kommentbe, hogy tetszett vagy nem. Nem vagyok jó író, de próbálkozom! Pusszi: /K/
