-Jó, jó nyugi nem arról van szó, hogy te nem tudsz semmit, ezeket én se tudtam, hanem arról van szó..., hogy....ömm....izé...- könnybe lábadt a szeme.
-Úristen mond már! - kiáltottam rá ijedten.
-Nem mondtam el nektek, hogy miért voltan nagyinál..., mert nem bírtam volna sírás nélkül és nem akartam nektek rosszat.
-Jó ezt majd megbeszéljük, hogy nekünk bármit elmondhatsz, de nem ez a lényeg... mond, miért voltál ott? - ettől a kérdéstől már teljesen rájött a sírás.
-A...a...a nagypapám...meghalt - esett össze teljesen.
Szorosan átöleltem.
-Jaj, Megan. Annyira sajnálom. Részvétem - Fogalmam sem volt mit kéne tennem, mit kéne mondanom neki, hogy megnyugodjon, úgyhogy elvittem egy kávézóba és meghívtam egy kávéra és egy sütire, hogy beszélhessünk.
Megérkeztünk, felmentünk az emeletre, és egy sarokba ültünk le, ahol nem volt körülöttünk senki. Már nem sírt, mosolygós volt mint mindig. Számomra csak az nem volt világos, hogy vajon miért ment el sírva amikor Ericről és Kimmiről beszéltünk, hiszen velük nem függ össze a nagypapája. Látszódhatott rajtam, hogy nagyon gondolkozom, mert ahogy rendeltünk, azonnal megszólalt.
-Chrissy... Tudom, hogy nem érted miért szomorodtam el amikor veled és Austinnal beszéltünk.
-Igen, de nem akartam megkérdezni, hiszen így sem vagy jól...
-Gondoltam...., de tudnod kell. A legjobb barátnőm vagy. De kérlek ígérd meg, hogy nem szólsz Kimminek! Kérlek! - kérlelt, egyre jobban.
Már nem tudtam mire gondoljak, ha Kimminek se mondja el biztos összefügghet vele.
-Nekem év eleje óta tetszik Eric... csak nagyon félek. Soha nem volt még fiúm... és ez egyáltalán nem olyan amin sírni kéne, főleg, hogy tudom Kimminek is tetszik Eric, biztosan boldog lesz. Csak ugye itt volt a nagypapám, és erre jött rá ez. Nem vagyok ilyen érzékeny. Megszoktam a kudarcot.
-Megan! Nem fogom elmondani neki, de ne szomorkodj, nagyon szép lány vagy, biztos vagyok benne, hogy egy fiú csak téged akar majd!
Elmosolyodott. Kihozták a kávékat és a sütiket. Megettük, dumáltunk és aztán elbúcsúztunk, ő ment a kórházba látogatni, én pedig vissza Austinhoz. Zárva volt az ajtó, és a kilncsen csak egy melltartó volt. Azonnal berontottam, a szobában Austin az ágyon ült, és Sabrina a földön, megkötözve és a száján valami anyag.
-Mit csináltatok?! Mi ez az egész?!
-Nyugalom! Sabrina berontott és rám mászott, én meg megkötöztem, és megvártalak, hogy mi legyen vele.
-Úristen... Oké... Jó is, hogy itt van, úgy is beszélni akartam vele a Kimmis ügyről - Felpofoztam, majd lerántottan a szájáról azt a ragadós anyagot....
...
Mivel késtünk az előző résszel, ezért most írtunk egyet gyorsan, tőlem nem telik jobb bocsi, de jó lenne ha írnátok ötleteket, meg, hogy mi tetszik és mi nem tetszik. Köszi : /K/
