3. Fejezet

Reggel hangos rikácsolásra ébredtem. Megan volt az.
-Megan mi a francért kell reggel hajnalok hajnalán visítoznod? - kérdeztem tőle miközben hozzávágtam egy párnát.
-Nem találom a piros blúzom, és már feltúrtam az egész szobát. 
Megan az ilyen dolgokkal nem szokott viccelni, én pedig ijedten ültem fel az ágyból. Igen. Tényleg az egész szoba úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna.
-Megan! 3 MÁSODPERCET KAPSZ, HOGY EZT FELTAKARÍTSD! - ébredtem fel hirtelen és olyan hangosan kezdtem el üvölteni, hogy szerintem az egész kolesz hallotta. 
-Jól van, ne üvölts már...
Szerintem megijedhetett, mert tényleg kész lett nagyjából 5 perc alatt. Szerencséjére.

***

Reggeli közben sokat nevettünk Megannel, és Kimmivel, akit csodálatosra sikeredett ébredésem után azért nem láttam mert neki 0. órája volt. Zongorázás hátránya. Kajálás közben csatlakozott hozzánk Eric és Will (tanársegéd, velünk egykorú, nagyon jó fej csak a tanárok nem kedvelik, mivel balhés). Ami furcsa volt, hogy Austin nem volt velük. Kíváncsian néztem körbe az ebédlőben, de mivel semmit se láttam ezért gondoltam, kiviszem a maradékomat és közben megnézem. De mivel még így se láttam, feladtam, és vissza indultam a szobámba a gitáromért. A folyosón egy párt láttam a falnak dőlni és csókolózni. Elmosolyodtam elvégre szerintem ez aranyos. Amikor viszont elhaladtam mellettük, a vigyor azonnal lefagyott a képemről. Austin volt az, és egy idegen barna hajú lány.

...

~Bocsánat, hogy ilyen rövid, és bénácska, de gyorsan kellet. Szeretünk titeket. Pusszi: /A/ & /K/