4. fejezet

Amikor már tisztán láttam Austint elakadt a  lélegzetem. Majdnem ott estem a földön össze, a látványtól, melyet a pár nyújtott. Ott, és akkor tudtam meg, hogy tetszik nekem Austin. Felrohantam a lépcsőn, szememből csorogtak a könnyek. Egyszer csak lépteket hallottam, reménykedtem, hogy Austin az, de nem. A barna hajú lány közelített felém. Mikor odaért hozzám, meglökött a vállamnál. Kihívó tekintete, egészen rémületbeejtő volt.
-Szia...ömm..... - mondta a barna hajú lány, akinek még mindig nem tudom a nevét.
-Chrissy....Chrissy Werb.
- Nos, kedves Chrissy. Sabrina vagyok. Láttam érdekesen tekintesz a barátomra, illetve a helyemre is pályázol a suliban, amit nem is csodálok, de jól figyelj! Ez az én iskolám! Ne hidd azt, hogy bármit is érsz... itt én vagyok a csillag! Ami pedig a szőkét illeti, ne is álmodj róla! A levélkét amit kaptál... ÉN írtam! Chiao!
Dermedten néztem ahogy elviharzik, a kopogós tűsarkújában. Magam is elszégyelltem a Vans cipőmben. Újra lépteket hallottam, megijedtem, talán visszajön. De ez valaki más volt. Austin...
-Szia Chrissy, minden oké?
-Nem Austin... Semmi nem oké...
-Ami az előbbit illeti, ő támadt le, nem én őt... nekem valaki más tetszik...
Hirtelen  elmosolyodott, amit nem igazán értettem.
-Austin...?!
Egy pillanatba sem telt bele, karjai már is derekam köré fonódtak. Hirtelen húzott magához, esélyem sem volt ellenkezni. Nem mintha akartam volta... Ajkait enyémekre tapasztotta, és úgy csókolt meg. Bár nem ez volt az első, de mégis a legédesebb. Az érzés hatalmába kerített, amikor hirtelen észhez kaptam. Eltoltam magamtól... Fájó szívvel tettem ugyan, de nem tehettem mást. 
-Austin..?! Én nem vagyok a játékszered! Ezt folytasd inkább Sabrinával, vagy aki a következő áldozatod lesz... A neved úgyse tudja egyik se!
-Miről beszélsz?! ...
Még mondott valamit, de nem hallottam mivel elrohantam. Ennyit az álmaimról...

***

Bocsi, kicsit rövid, de reméljük tetszik. Pusszi /K/&/A/ <3