5. Fejezet

A szobámba érve, sírva dőltem az ágyamba. Szerettem Austint, bárkinek is akartam letagadni. Beleszerettem gyönyörű sötétbarna szemeibe, csábító mosolyába. Minden amit iránta érzek, puszta megmagyarázhatatlan szerelem. Amikor rá gondolok egyszerre leszek boldog, és lesz sírhatnékom is.

***

A folyosón sétálva, hirtelen egy kar nyúlt ki az egyik ajtó mögül. Berántott a sötét szobába. Meglehetősen szűk volt a hely, mivel a sráchoz simultam. Semmit se láttam, de ajkaival a következő percben megtalálta enyéimet. Megilyedni sem volt időm, mert illatát mélyen magamba szívtam. Austin szorosan ölelt át a derekamnál, és mintha csókjával azt szerette volna közölni mit jelentek neki. Levegő hiányában elváltunk, ő pedig suttogni kezdett.

-Szeretlek. - motyogta ajkaimba és újra megcsókolt. De elváltam tőle.

-Nem lehet... - folyt ki egy könnycsepp az arcomon. Kibontakoztam öleléséből, és visszarohantam a szobmámba.

Bekapcsoltam a gépem és felléptem Twitterre. Ez a poszt fogadott:

@LSabrina : Miért vagyok tökéletes? @FlynnA ? 

@FlynnA : Hiányzol... @ChrissyWerb 

  @ChrissyWerb : Hát gyere ide! @FlynnA 

Hirtelen kopogtak az ajtón. Odamentem, kinyitottam és Austin esett be rajta. Szó szerint. Ajkaival azonnal enyémekre tapadt. Csókja édes volt és tiszta. Szeretem... Túlságosan is!

...

Sziasztok. Tragikus lett, szerencsétlen vagyok. De szeretlek titeket, jó olvasást :* A.