9. Fejezet

....
Még sokáig csókolt, aztán hirtelen valaki berontott.
-Úristen bocsánat. Nem akartam.
-Semmi gond.
-Mi történt Kimmivel? És hol van Eric? És ti miért csókolóztok? És most mi van?
-Jajj drágám le vagy maradva. Amúgy milyen volt a nagyidnál?
-Jó szuper leszarom, kit érdekel ez most? Meséljetek!
-Oké akkor végre sok szenvedés után összejöttünk Chrissy-vel. Kimmi kórházban van mert Sabrina összeverte, Eric pedig rájött, hogy bele van esve. Ennyi.
-Eric bele van esve?- kérdezte kissé meglepődve Megan.
-Igen. Az előbb mondta el nekem.
-Ő, izé. Rendben szerintem én most elmegyek. Sziasztok.-mondta majd kilépett az ajtón, Szemében könnyek csillogtak.
Austin újra ajkaimnak esett, de eltoltam magamtól. Ijedten nézett rám, mire nyomtam egy puszit a szájára, és Megan után iramodtam.
Hosszú séta után a parkban találtam rá. egy gitárral a kezében. Énekelt. Sírt.
-Megan...- Szólítottam meg.
-Chrissy. Mit keresel itt? - Törölte le azonnal a könnyeit
-Mi a baj? - kérdeztem.
-Eric...- Nyöszörgött..

...

Bocsááááánat, nagyon sokat késtem. És rövid is, meg béna is, de azért puszi /A/

8. rész

- Miért voltál és vagy ilyen ideges? Kimmivel nem is vagytok olyan jóba....- mondtam egy témát felhozva.
- De mi igenis jóba vagyunk... Miért ő nem ezt mondta? Mondott rólam valamit? Esetleg jót?
- Nanee! Komolyan?! Neked bejön Kimmi?
-Miiii????? Én ilyet nem mondtam.....
-Na és mióta?
- Jól van na.... Látom neked nem tudom már hazudni.... Körülbelül 1 hete tetszik... De kérlek! Kérlek ne mond el senkinek! Jó?
- Oké. Ígérem! Viszont valamit nem értek. Pontosan tudod, hogy Kimminek már vagy 2 éve tetszel. És lehet, hogy ez fura mert csak idén ismertelek meg titeket, de Kimmi elmesélte.... Miért utasítottad annyiszor vissza amikor most tetszik? Ne csináld ezt, mert ha megbántod felpofozlak!!- mondtam idegesen.
- Jó rendben! Sajnálom, hogy olyan voltam vele. De valamiért csak most kezdtem érezni iránta valamit.... És amikor megtudtam, hogy megverték... Úgy feküdt ott a szekrények előtt...
- Várjunk! A szekrények előtt volt?
- Igen és volt nála egy rúzs is.... Tessék- És a kezembe nyomta a tárgyat.
- Nem tudom kié lehet. De majd a suliban kiderítjük.
Kinyitódott az ajtó.
- Nyugodjatok meg. Kimminek nincs semmi komolyabb baja. A keze megrepedt, de nem tört el. Bent tartjuk holnapig, és haza mehet.
- Ú! Köszönjük. - mondtam és Eric felé fordultam - Figyelj... nagyon fáradt vagyok, ha megyek. Te menj be hozzá és add át, hogy puszilom!
- Ne aggódj itt maradok vele.
Mikor vissza értem a koleszba fogtam egy chipset levetődtem az ágyra és bekapcsoltam a gépet. Végig futott rajtam a veszekedésünk Austinnal. Sajnálom, hogy ilyen voltan vele. Nem kellett volna. Rá is írtam skypon.
Chat:
Chrissy: Ne haragudj rám! Túl reagáltam! Sajnálom.
Austin: Figyelj.... Tudom, hogy ki vagy borulva szóval nem haragszom. De kérlek ne borulj ki máskor ennyire.
Chrissy: Ígérem nem fogok. Szeretlek.
     Bip-bip. Hallottam magam mögül.
Austin: Fordulj meg.
Hátrafordultam és ott volt mögöttem!!
- Anyukád engedett be. Hoztam neked valamit.
Elővett a háta mögül egy rózsát. Majd odaült mellém és ledobta a chipset az ágyamról.
- Ne egyél már ilyeneket! Hízlal!
- De én nem is híztam még el!
- Tudom és ezért is vagy ilyen gyönyörű!
Majd megcsókolt......

...

Bocsi, kicsit nagyon béna. Tényleg próbálkozok, de nem vagyok jó! Puszii: /K/

7. fejezet

Egy nő jött be akinek a fején egy fekete símaszk volt. Mikor megláttuk Kimmi nagyon hangosan sikított, mire a nő levette a símaszkot, így már tisztán látszott, hogy egy ápolónő volt.
-Nyugalom! Nincs semmi baj. Azért jöttem mert találtunk a helyszínen egy maszkot. Ez az itt a kezemben. Ezt viselték a támadók? - mondta a nő.
-I..i...i...igen...-nyöszörögte rémülten Kimmi.
-Hányad voltak? - kérdezősködött Austin.
Azt hiszem hárman. Talán négyen, de azt tudom, hogy az egyik csak a falnak dőlve röhögött rajtam. Női hang volt- mondta kicsit érthetetlenül, mert a hangja nagyon megviselt és berekedt volt.
Ó Kimmi!!!!! - öleltem meg.
-Most menjetek ki, csinálunk egy újabb vizsgálatot, és ha jól megy holnap már otthon lehet Kimmi.
-Rendben, köszönjük. Kint várjuk az eredményt.
-Ne!!! Kérlek menjetek haza!!! Aludnotok kell!!!- Ordibálta Kimmi.
De mi maradtunk. Csak Austin ment haza, mert összevesztünk. Azt történt, hogy kihívott a mosdóba. Nem is értettem, aztán berántott a férfi mosdóba és magához szorítva megcsókolt. Most kivételesen nem csak eltoltam hanem el akartam tolni, de ő nem engedte és erőszakosan fogott. Végre sikerült kiszabadulnom és rámeredtem.
-Mit művelsz?! Ha azt mondom nem akkor nem és ezt tartsd tiszteletben! A legjobb barátnőm itt van a kórházban, úgyhogy most vele fogok foglalkozni! Szeretlek Austin, de ha nem akarom akkor hagyj!! - mondtam miközben egy könnycsepp szökött ki a szememből.
-Sajnálom!- mondta.
-Most jobb ha elmész....
-Rendben- sóhajtotta - Szerintem is!!!!!!!!- emelte föl a hangját és kiviharzott a mosdóból.
Visszamentem Eric-hez. Azt hittem ott lesz Austin, de nem volt ott.
-Austin? -- kérdeztem meglepetten.
-Azt hittem veled van! - kacsintott rám.
Ha nem ez lett volna a helyzet talán nevettem volna a kacsintásán és mondtam volna, hogy "nem dehogy is, ne gondolj rosszat" , de nem tudtam. A barátnőm kórházban, a fiú akit szeretek megbántottam és itt hagyott. Nagyon szomorú voltam. Aztán leültem Eric mellé, és vártuk, hogy mi van Kimmi-vel.

...

Írjátok meg kommentbe, hogy tetszett vagy nem. Nem vagyok jó író, de próbálkozom! Pusszi: /K/

6. fejezet

Austin szemszöge:

Amikor megkaptam a válaszát twitteren, azonnal rohantam a szobája felé, még kopogni is elfelejtettem, és minden nélkül berontva csókoltam meg. Sose gondoltam, hogy fiú létemre, ilyet fogok érezni, de ez a különleges lány, ezt váltotta ki belőlem. Szükségem volt a közellétére. Szerelmes lettem belé, és felesleges tagadnom. A furcsa csupán, hogy még nem is ismerem, de érzem, hogy ez a lány csak pozitív meglepetéseket tartogat. Szeretném vele tölteni a szabad perceim, hogy jobban megismerjük egymást. Miután ajkaink elváltak, megcsörrent a telefonom. Eric volt az, a legjobb expasim, akivel eddig jártam. Na most térjünk vissza a valóságba. Szóval Eric volt az, a legjobb barátom. 'Bocs haver, de most jobb dolgom van'- Gondoltam magamban, és elhajítva a telefonom, Chrissy felé lépve ismét megcsókoltam. De a telefonom ismét megszólalt. 'Anyád...'- Ez volt az első gondolatom. Végül felvettem.

-Mit akarsz haver?! - kérdeztem kissé számon kérően.

-Gáz van! Kórház! Most!!!- üvöltötte olyan hangosan, hogy körülbelül a szomszéd városban is hallatszódhatott.

Chrissyvel ilyedten rohantunk a kórház felé. Eric már ott várt minket.

-Mondjad!! Mivan?! - Kérdezte idegesen Chrissy.

-Kimmit megverték, nem tudni ki, de súlyos sérülése is van. A 206-os kórteremben van. Gyertek...!

Bár nem vallotta be, de hallatszódott a hangján a sírhatnék. Beértünk a kórterembe. Kimmi arcán látszott még a rémület, egy kis fájdalommal keverve.

-Uram isten! Kimmi! Jól vagy?!- visította rémülten Chrissy.

Még válaszolni se volt ideje, jött a következő kérdés.

-Ki tette ezt?!- kérdeztem dühösen.

Megint nem volt ideje válaszra, nyílt az ajtó....

       

...

Reméljük tetszett rövidke részünk, nemsokára újra írunk. Pusszi: /K/&/A/

Kicsi késés :/

Bocsánat, de ez a nyár nekünk is zsúfolt, a részt nem tudom mikorra ígérhetjük, de remélem nem gond a kicsi késés. Még egyszer bocsi!! Puszii: /K/&/A/

5. Fejezet

A szobámba érve, sírva dőltem az ágyamba. Szerettem Austint, bárkinek is akartam letagadni. Beleszerettem gyönyörű sötétbarna szemeibe, csábító mosolyába. Minden amit iránta érzek, puszta megmagyarázhatatlan szerelem. Amikor rá gondolok egyszerre leszek boldog, és lesz sírhatnékom is.

***

A folyosón sétálva, hirtelen egy kar nyúlt ki az egyik ajtó mögül. Berántott a sötét szobába. Meglehetősen szűk volt a hely, mivel a sráchoz simultam. Semmit se láttam, de ajkaival a következő percben megtalálta enyéimet. Megilyedni sem volt időm, mert illatát mélyen magamba szívtam. Austin szorosan ölelt át a derekamnál, és mintha csókjával azt szerette volna közölni mit jelentek neki. Levegő hiányában elváltunk, ő pedig suttogni kezdett.

-Szeretlek. - motyogta ajkaimba és újra megcsókolt. De elváltam tőle.

-Nem lehet... - folyt ki egy könnycsepp az arcomon. Kibontakoztam öleléséből, és visszarohantam a szobmámba.

Bekapcsoltam a gépem és felléptem Twitterre. Ez a poszt fogadott:

@LSabrina : Miért vagyok tökéletes? @FlynnA ? 

@FlynnA : Hiányzol... @ChrissyWerb 

  @ChrissyWerb : Hát gyere ide! @FlynnA 

Hirtelen kopogtak az ajtón. Odamentem, kinyitottam és Austin esett be rajta. Szó szerint. Ajkaival azonnal enyémekre tapadt. Csókja édes volt és tiszta. Szeretem... Túlságosan is!

...

Sziasztok. Tragikus lett, szerencsétlen vagyok. De szeretlek titeket, jó olvasást :* A.

4. fejezet

Amikor már tisztán láttam Austint elakadt a  lélegzetem. Majdnem ott estem a földön össze, a látványtól, melyet a pár nyújtott. Ott, és akkor tudtam meg, hogy tetszik nekem Austin. Felrohantam a lépcsőn, szememből csorogtak a könnyek. Egyszer csak lépteket hallottam, reménykedtem, hogy Austin az, de nem. A barna hajú lány közelített felém. Mikor odaért hozzám, meglökött a vállamnál. Kihívó tekintete, egészen rémületbeejtő volt.
-Szia...ömm..... - mondta a barna hajú lány, akinek még mindig nem tudom a nevét.
-Chrissy....Chrissy Werb.
- Nos, kedves Chrissy. Sabrina vagyok. Láttam érdekesen tekintesz a barátomra, illetve a helyemre is pályázol a suliban, amit nem is csodálok, de jól figyelj! Ez az én iskolám! Ne hidd azt, hogy bármit is érsz... itt én vagyok a csillag! Ami pedig a szőkét illeti, ne is álmodj róla! A levélkét amit kaptál... ÉN írtam! Chiao!
Dermedten néztem ahogy elviharzik, a kopogós tűsarkújában. Magam is elszégyelltem a Vans cipőmben. Újra lépteket hallottam, megijedtem, talán visszajön. De ez valaki más volt. Austin...
-Szia Chrissy, minden oké?
-Nem Austin... Semmi nem oké...
-Ami az előbbit illeti, ő támadt le, nem én őt... nekem valaki más tetszik...
Hirtelen  elmosolyodott, amit nem igazán értettem.
-Austin...?!
Egy pillanatba sem telt bele, karjai már is derekam köré fonódtak. Hirtelen húzott magához, esélyem sem volt ellenkezni. Nem mintha akartam volta... Ajkait enyémekre tapasztotta, és úgy csókolt meg. Bár nem ez volt az első, de mégis a legédesebb. Az érzés hatalmába kerített, amikor hirtelen észhez kaptam. Eltoltam magamtól... Fájó szívvel tettem ugyan, de nem tehettem mást. 
-Austin..?! Én nem vagyok a játékszered! Ezt folytasd inkább Sabrinával, vagy aki a következő áldozatod lesz... A neved úgyse tudja egyik se!
-Miről beszélsz?! ...
Még mondott valamit, de nem hallottam mivel elrohantam. Ennyit az álmaimról...

***

Bocsi, kicsit rövid, de reméljük tetszik. Pusszi /K/&/A/ <3

3. Fejezet

Reggel hangos rikácsolásra ébredtem. Megan volt az.
-Megan mi a francért kell reggel hajnalok hajnalán visítoznod? - kérdeztem tőle miközben hozzávágtam egy párnát.
-Nem találom a piros blúzom, és már feltúrtam az egész szobát. 
Megan az ilyen dolgokkal nem szokott viccelni, én pedig ijedten ültem fel az ágyból. Igen. Tényleg az egész szoba úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna.
-Megan! 3 MÁSODPERCET KAPSZ, HOGY EZT FELTAKARÍTSD! - ébredtem fel hirtelen és olyan hangosan kezdtem el üvölteni, hogy szerintem az egész kolesz hallotta. 
-Jól van, ne üvölts már...
Szerintem megijedhetett, mert tényleg kész lett nagyjából 5 perc alatt. Szerencséjére.

***

Reggeli közben sokat nevettünk Megannel, és Kimmivel, akit csodálatosra sikeredett ébredésem után azért nem láttam mert neki 0. órája volt. Zongorázás hátránya. Kajálás közben csatlakozott hozzánk Eric és Will (tanársegéd, velünk egykorú, nagyon jó fej csak a tanárok nem kedvelik, mivel balhés). Ami furcsa volt, hogy Austin nem volt velük. Kíváncsian néztem körbe az ebédlőben, de mivel semmit se láttam ezért gondoltam, kiviszem a maradékomat és közben megnézem. De mivel még így se láttam, feladtam, és vissza indultam a szobámba a gitáromért. A folyosón egy párt láttam a falnak dőlni és csókolózni. Elmosolyodtam elvégre szerintem ez aranyos. Amikor viszont elhaladtam mellettük, a vigyor azonnal lefagyott a képemről. Austin volt az, és egy idegen barna hajú lány.

...

~Bocsánat, hogy ilyen rövid, és bénácska, de gyorsan kellet. Szeretünk titeket. Pusszi: /A/ & /K/

 

2. fejezet

Mikor visszatértünk a szobánkba, rengeteg ruhát, könyvet, cd-t és másféle holmikat találtunk a földön, és a nagy rumli közepén csak egy kis termetű lányt láttunk.
-Őőőő.... izé.... Szia...! - mondtak kicsit furán nézve rá.
- Igen rumlis vagyok! És szia!
- Tudtommal egy szobában két ember lehet.... - szólt bele a beszélgetésbe Kimmi.
- Igen, de szegény családban élünk és apa csak most tudta befizetni a tandíjat, amit még éppen hogy  elfogadtak. Csakhogy hely nem maradt, így ide kerültem, de remélem nem fogok zavarni!! - nézett aranyosan oldalra húzó mosollyal.
- Szívesen látunk, csak ha lehet egy kicsit pakolj össze...
- Nem! Jó ez így! - vágott a szavamba Kimmi.
- Oké, oké! - Röhögött a lány.
- Mi a neved?
- Megan, Megan Hostess!
- Úú! Kiskoromban mindig azt akartam, hogy Megan legyen a nevem! - szólt Kimmi.
Miután megismertük egymást, nagyon jóba lettünk, a zenei ízlésünk is nagyon hasonló. Megérkeztünk a zeneterembe, mert Megan kérte, hogy vigyük oda, mert lenne egy kérése. Felmentünk a színpadira. Megan kérése az volt, hogy énekeljem el a kedvenc számát, és majd Kimmi-vel beszállnak. A "Red" című dalt kérte. Hamarosan meghallották a folyosón a hangunkat, valószínűleg tetszett mert lassan mindenki betévelygett a zeneteremben. Egyre erőteljesebben énekeltem a lányokkal. Teljesen megjött az önbizalmunk. Bejött a szőke srác, ennek valószínűnek a heppje, ez az állandó "mindig mindenhol ott vagyok és gitározok" stílus. Amikor befejeztük óriási tapsot kaptunk. Nagyon jó érzés volt. Eddig hiányzott belőlem egy darab, kerestem az utamat, de nem találtam. Most végre a helyes ösvényt választottam és megtaláltam a hiányzó darabom. Mert az én életem a zene. Van két szuper barátnőm akikkel jól érzem magam, de várjunk csak, kimaradt a rossz rész? De sajnos az is van. A hatalmas taps után ugyan is valaki, akit még nem tudok ki megharagudhatott rám, mert zongora óra előtt amikor a szekrényemet kinyitottam, rám zúdult, egy ragadós, zöld trutyi és a szekrényemből egy üzenet: "Ha megpróbálod elvenni a helyem, tönkreteszem az életed... Megvannak a kapcsolataim, és seperc alatt lassan a barátaidat, a zenét, a tanárokat és az egész iskolát ellened fordítom! Vigyázz, és SOHA NE LÉGY A KÖZÉPPONTBAN! SOHA!
Nem ijedtem meg.... de rossz érzés, hogy alig  3 nap alatt máris ellenem fordult valaki. De mindegy most nekem csak is a barátaim és a zene a fontos! Ennyi!!!

...

~Bocsi, de sietnem kellet, és amúgy sem vagyok túl jó író.... kérlek jelezzétek ami nem tetszik és ha esetleg olyan is an ami igen azt is! Köszi!!!! Pussszi /K/.

1. fejezet

Volt már olyan hogy egy bazi nagy gombóccal a torkodban ébredtél? Mert nekem soha. Kivétel ez alól persze a ma reggel, mert annyira jellemző, hogy egész nyáron jó vagyok, de a suli reggelén elkezdek izgulni. Mi lesz ha nem vagyok közéjük való? ha sokkal tehetségesebbek mint én?! 
Ilyen gondolatokkal a fejemben másztam ki az ágyból, és első naphoz méltóan egy viszonylag csinos ruhát aggattam magamra. Minimális smink és a hajam szálka fonásba fonva. Idegesen robogtam le a lépcsőn, és vettem el az asztalról a nekem kikészített almát. A bőröndömet amit már tegnap este összepakoltam és az egynéhány dobozt amibe néhány emléket tettem az öcsém cipelte le a szobámból.
-Chriss te jó isten, mi van ebben?! Költözöl, vagy mi? - mire azért elég furcsa fejet vághattam mert kitört belőle a röhögés. Most mi van?! Végül is koleszba megyek, az azt jelenti hogy költözöm, nem?!
-Oké Mike... Hozd ide őket és tedd be a kocsiba kérlek. - mosolyogtam 14 éves öcsémre. Imádom őt. 
-Chrissy siess! - kiabált apukám a kocsiból. 
-Szia öcsi, vigyázz magadra és anyára. - azzal szorosan megöleltem nyomtam neki is és anyának is két puszit az arcára, majd beszálltam apa mellé, és az új otthonom felé vettük az irányt.
Ahogy odaértünk mindenfelé bőröndös diákok álltak. Volt aki éppen elköszönt a családjától, de olyan is aki a cuccát cipelte be.
Apa leparkolt, majd segített kivenni a dolgaimat.
-Vigyázz magadra. - mosolygott rám. Apa sose volt túl érzelgős. Szerencsére.
-Szia apa. - öleltem meg.
A cuccaimat a kezembe véve indultam meg a kollégium felé, azon beül a második emelet 2/B. Az ajtó előtt vettem egy mély levegőt aztán benyitottam. A szoba egyik oldalában egy kedves arcú barna hajú lány pakolt.
-Sziaa. Kimmi vagyok. Te pedig Chrissy. Én is Chicago-ból jöttem, és rengetegszer hallotalak már DJ-kedni. 
-Hát jó. - mosolygtam rá. - Azért elmondom hogy annyira nem vagyok tehetséges, de mindent bele adok.
Még sokat beszélgettünk, és segített kipakolni, majd lementünk a közös részbe amiből nyílt egy folyosó ami egyenesen a suliba vezetett.
Lent már sokan ültek, így mi is letelepedtünk. Az egyik meglehetősen helyes szőke srác kezében egy gitár volt, amit elkértem tőle, és játszani kezdtem rajta. Eleinte csak úgy, majd rá állt a kezem, a "Good Time" című számra. a Szőke srác azonnal felismerte és a zongorához ült, a gitárt pedig egy barna hajú srác vette el tőlem. A szőke fiú velem együtt kezdte el a dalt, és ketten végig is énekeltük amibe beszállt még kb a felénél Kimmi, illetve a barna srác.  A szám végén hatalmas tapsot kaptunk az ott lévőktől.
-Szia. Austin vagyok. Párizsból. - mosolygott ráma szőke. - Ő pediga szobatársam Eric, Svédországból.
-Chrissy Chicagoból. Ő a szobatársam Kimmi szintén Chicago-ból. Melyik osztályba jártok?
-1/D
-Mi is. Akkor majd találkozunk. - nevettünk rájuk, majd ott hagyva őket visszamentünk az "otthonunkba"

...

Sziasztooooook:) Ez lenne az első rész, mentségemre legyen borzasztó író vagyok, de azért remélem egy két ember elolvasta. A komikat várom szeretettel. A. <3